Legyenek büszkék Baján dolgozó szülöttükre!

A Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség és Rédics önkormányzatának közös szervezésében húsvétvasárnap a rédicsi születésű Bellosics Bálintnak, a jeles néprajzkutatónak és tanárnak a helyi plébániatemplom falán és szülőházán emléktáblákat lepleztek le.

Az 1867-ban Rédicsen született Bellosics Bálint néprajztudós anyja szlovén származású volt, a család 1872 táján Alsólendvára települt át. A járásszékhely több eséllyel kecsegtetett, Bálintnak is utat nyitott Budapestre, ahonnan tanulmányai elvégzése után tanárként tért haza. Ott ismerkedett meg a néprajztudománnyal, és már húszévesen a hetési, Lendva-vidéki néprajz tárgyköréből publikált. Előbb a helyi sajtóban, majd a muraszombati, csáktornyai, budapesti sajtóban és szakfolyóiratokban. Minden vágya és igyekezete ellenére nem az áhított szülőföldön kapott állást, hanem a szintén többnemzetiségű Bajára helyezték át. Tanár lett, majd a tanítóképző főiskola igazgatója. Rengeteget dolgozott és nagy terveket szövögetett arról, hogy majd nyugdíjasként teljesen a néprajznak szenteli az életét. Nevelőtanári megbízatást látott el, sokat mozgott a nép körében, így sorsukat megismerve gazdaköröket szervezett, valamint skandináv mintára megalapította az első népfőiskolát. Teljes kibontakozásának és élvonalbeli néprajzkutatói szerepvállalásának 49 éves korában egy téli megfázás miatt szerzett tüdőbaj vetett véget – ismertette Bellosics pályáját dióhéjban Halász Albert, a Lendva Községi MNÖK elnöke a szülőházra helyezett és Lendvai Zoltán helyi plébános által megszentelt táblánál. Lendvai az emléktábla előtt elmondott fohászában azokra is az Úr áldását kérte, akik az emléktábla tervét kigondolták, s akik a jeles ember születési helyének emlékét ápolni szeretnék.

Tóth Lajos, Rédics polgármestere örömmel számolt be arról, hogy rövid egy hónap leforgása alatt már két jeles személyiségnek, Utassy Józsefnek, a rédicsi kötődésű Kossuth–díjas költőnek, most pedig Bellosics Bálintnak sikerült emléket állítani. 2008 óta a rédicsi művelődési ház is Bellosics nevét viseli, ekkor egy mellszobor is készült róla.

Halász Albert az emléktábla tervének megszületéséről is szólt: – A néprajztudomány a mai napig adósa oly szempontból Bellosicsnak, hogy nem összegezte a munkásságát, személyét nem emelte a neki megérdemelt helyre. Igaz, hihetetlen mennyiségű kéziratos hagyatéka szétszórtan, több város archívumában található meg, és legalább 4–5 nyelvet, illetve tájnyelvet kell hozzá ismerni. Halálhírét túlharsogta az első világháború csatazaja, majd feledését a második világháború és az azt követő időszak doktrínái véglegesítették. Olyan személy emlékére nem volt hely, aki büszkén vállalta, hogy két nemzet sarja, magas szintű műveltségre tett szert, nyelveket beszélt, újításokat vezetett be az oktatásban, tankönyveket írt, és nem utolsó sorban még életében sajátos szakmai felfogást képviselt a nemzeti közösségek néprajzi kutatásait illetően. Az utókor mégiscsak elismeri szerepét és fontosságát, hiszen Rédicsen, Zalaegerszegen, Baján emléktáblák, utcanév őrzi emlékét. Ezek sorát bővítve csatlakozik ma szülőfaluja, a térség magyar közössége és a Lendva-vidéki magyarság két újabb emléktáblával nevének öregbítéséhez – mondta Halász Albert, a néprajzi tudományok doktora. Ezzel azonban még nem ér véget a muravidéki szlovén és a muraközi horvátok kutatásával is foglalkozó Bellosics-emlékek ápolása: Lendván még idén utcát neveznek el róla, és egy mellszobor terve is megvalósulóban van.

A Baján működő Eötvös József Főiskola valamennyi dolgozója, oktatója és hallgatója levélben üdvözölte a lendvaiak és rédicsiek kezdeményezését: – Legyenek büszkék Baján dolgozott szülöttükre, aki a tanítóképzés, saját környezetének néprajzi kutatásai mellett a felnőttképzések magyarországi megteremtője, módszereinek és működési kereteinek kidolgozója is volt.”

Az avató-leleplező ünnepséget a rédicsi asszonykórus tette színesebbé zalai népdalokkal.