Bellosics Bálint néprajzkutató öröksége: írásban, rajzokon, fotókon

 2013. október 10. – Szerző: Botka Ágnes, Műsor: Terepjáró

Tudományos néprajzi konferencia, szoboravatás és kiállítás Bellosics Bálint néprajzkutató és oktató tiszteletére Lendván. Botka Ágnes összeállítása következik a program délelőtti részéről:

 

 

Bellosics Bálint: egy másik „hazatérő”

 2013. október 11. – Szerző: Botka Ágnes, Műsor: Terepjáró

Bellosics Bálint néprajzkutatóról és oktatóról szóló lendvai konferenciát tegnap szoboravatás és kiállításmegnyító kísérte. Király Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását a lendvai kultúrotthon mellett leplezték le.

 

 

Bellosics Bálint a néprajzkutató és pedagógus

2013. október 10. – Szerző: Dr. Guttmann Miklós, Botka Ágnes

 

 

 

A humanista Bellosics

2013. október 15. – Szerző: Bence Lajos

A Bellosics Bálint tiszteletére rendezett emléknap kapcsán megtartott konferencia a kutató néprajztudományi és a népfőiskolák szervezésében végzett áldozatos munkavállalását, tanári és előremutató pedagógiai tevékenységének teljes képét igyekezett felvázolni. Többen is kiemelték kutatói/gyűjtői, fordítói és tudományszervezési tevékenységének azt a szeletét, mely szlovén (vend), magyar és horvát nyelvtudását, képességeit is érintette. A „Magyarországi Néprajzi Társaság” megszervezésében oroszlánrészt vállalva a több identitású Bellosics olyan üzeneteket is megfogalmazott, amelyek ma is például szolgálhatnának.

Az Alsó-Lendvai Híradó 1889. május 2-i számában Bellosics arról panaszkodik, hogy a lapban folytatásokban megjelentetett bemutató/toborzó felhívására senki sem válaszol, mint írja, kíváncsi volt, „ad-e visszhangot az az érdekes szöglet, melynek az együtt álló különbségek hatása alatt legjobban kell érezni a néprajz szükségét (…) melynek legnagyobb szüksége van arra, hogy megismerje magát, lerontsa azt a válaszfalat, szelídítse a gyűlöletet, mely képes elválasztani egy népfajt a másiktól…”. Annak igazolásául, hogy semmiféle hátsó szándék nem vezérli a szervezőket, akik között nagy számban voltak nem magyar származásúak (a magyar elnök nem más volt, mint Jókai Mór, a híres regényíró, az eszmei megteremtő pedig dr. Herrmann Antal, a magyarországi németek néprajzának mindenese), az említett cikksorozatban az alapszabály első pontját is közli: „A magyarországi néprajzi társaság célja a magyar állam és a történelmi Magyarország mai és egykori népeinek tanulmányozása, valamint kölcsönös megismerkedés útján a hazában élő népek közti testvéri egyetértésnek és az együvé tartozás érzetének ápolása.”

Ma, százhuszonöt évvel később elmélázhatunk azon, hogy a világháborúkkal és egyéb, a népeket összeveszejtő cselekkel bővelkedő 20. században miért nem válhatott politikai akarattá is a később nagyhírű társaság és tagjainak nemes akarata? Miért kellett millióknak „hősi” halált halni alantas szándékú érdekekért, megalomán, esztelen tervekért? A 19. századi intelmek miért nem értek be előbb? Azok, amelyekért hazatért humanistánk, Bellosics Bálint is oly nagy szerepet vállalt.

 
 

Az első néprajzi kutató

2013. október 16. – Szerző: Bence Lajos

Lendva új köztéri szobra Bellosics Bálinté (1867–1916), Hetés egyik első néprajzi kutatójáé. A neves szakember, aki gyermekéveit a muravidéki városban töltötte, munkásságával érdemelte ki, hogy neve Lendván se menjen feledésbe. A szobrot, Király Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását október 10-én, Bellosics születése napján avatták fel, a művet Halász Albert, a lendvai magyar önkormányzat elnöke és Somos László, Bellosics dédunokája leplezte le.

Bellosicsnak a nagy lendvaiak között a helye

 Így vélekedett dr. Halász Albert az október 10-i lendvai hármas esemény kapcsán Bellosics Bálint neves néprajzkutatóról, pedagógusról, aki a közeli Rédicsen született, s munkásságának javát sem Lendván fejtette ki.

Ezért, érvelt Halász, sorsa, utóélete Kultsár György prédikátoréhoz hasonlítható, akinek három könyvét is a nyomdászat őskorában Alsólendván nyomtatták ki. A másik példa Zala György szobrászművészé, de az utókor gondoskodott arról, hogy érdemeik ne felejtődjenek el és személyük megkapja a nekik méltó helyet itthon is.

Bellosics azonban mégiscsak lendvai is. 1867. október 10-én született a szomszédos Rédicsen, szülei a közeli nyakasházi birtokon gazdálkodtak, ám amikor Bellosics Bálint alig öt-hat éves volt, Lendvára, az akkori Alsólendvára költöztek. Anyja, Péntek, azaz Petek Karolina Felsőlendván, a mai Gradon született, apja Csendlakon, azaz a mai Tišinán élt. Gyökerei tehát két nemzetből eredtek, ami munkásságára is hatott. Bellosics volt a Hetés egyik első néprajzi kutatója, ezen kívül az elsők között publikált magyar, illetve német nyelven az akkori magyarországi szlovének néprajzáról. Népköltészetüket, néphitüket, népszokásaikat, viseletüket, építészetüket és számos más néprajzi jellemzőjüket kutatta fel és közölte, részben a helyi, alsólendvai, muraszombati, csáktornyai lapokban, részben országos szaklapokban. Tehette ezt azért, mert beszélte a nyelvüket – mutatta be Halász a családi hátteret a szoboravatón.

A Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség és a Lendvai Könyvtár közös szervezésében zajló rendezvénysorozat részeként, a lendvai Városházán szervezett félnapos tudományos-néprajzi konferencia keretében Bellosics életéről, munkásságáról, a nemzeti ügy szolgálatában betöltött szerepéről, a néprajztudomány akkori helyzetéről szakmabeliek és más jeles kutatók szóltak (dr. Göncz László, dr. Hála József, Székelyné Kőrösi Ilona, Marx Mária, dr. Simon András, dr. Silling István, dr. Majdán János, dr. Mohos Mária, Kiss Gábor). Szó esett például arról, hogy budapesti tanulmányai befejezése után szeretett volna tanárként Csáktornyán elhelyezkedni, azonban ideiglenesen Baján jelöltek ki számára tanársegédi munkahelyet. Ez azonban tartósnak bizonyult, hiszen hamarosan családot alapított, tanárrá nevezték ki, majd a Bajai Tanítóképző Főiskola igazgatójává. Pedagógusként is jelentős munkásságot fejtett ki, ő alapította az első magyar népfőiskolákat. Szakmája mellett mindvégig a néprajzzal is foglalkozott, kutatta Baja környékének néprajzát, az ottani délszláv és német kisebbségeket. Ám egy téli vidéki utazáson megfázott és a tüdőgyulladás sajnos végzetes lett számára. 1916. január 15-én, 49 évesen távozott az élők sorából, hagyta magára a családját: feleségét és hét gyermekét.

Bellosics félbeszakadt munkásságát és érdemeit túlharsogta az első világháború csatazaja, majd a második világháború és az azt követő vasfüggönyös időszak. Ma azonban az utókornak kötelessége az arra méltó személyek tiszteletét feleleveníteni és megadni mindenkinek a neki kijáró méltó emléket és emlékhelyet. Bellosics Bálintnak vannak emléktáblái Baján, Zalaegerszegen, Rédicsen immár három is, hiszen idén tavasszal szülőházán és a templomon is, melyben megkeresztelték, emléktáblát lepleztek le.

– Alsólendvai, nekünk, Lendva-vidékieknek mindenképpen a legfontosabb időszakának ezzel a szoborral állítunk emléket. Rajongásig imádott szülőföldje, ifjú éveinek városa ezzel visszafogadta, Bellosics Bálint ezzel visszatért, hazatért – összegezte az emléknap fő eredményét Halász Albert a kiállítás-megnyitón, a nap záróeseményén. Ám ezzel a sorozatnak még nincs vége, hiszen egy-egy gránitoszlopot Gábor Zoltán és Galič István is megérdemelne… A szoboravatás alkalmából Bellosics Bálint életét és munkásságát magyar és szlovén nyelven kiadványban is közzétették.