1867-ben ebben a házban született Bellosics Bálint. Apja a közeli Nyakasházán gazdálkodott, jómódú családnak számítottak. Anyja szlovén származású volt, Bálint ezért beszélte a szlovén nyelvet, ami segítette az akkori magyarországi szlovén nemzeti közösség kutatásában. Alig öt, hat éves volt, amikor szülei az akkori Alsólendvára települtek át. A járásszékhely több eséllyel kecsegtetett, Bálintnak is utat nyitott Budapestre, ahonnan tanulmányai elvégzése után tanárként tért haza. Ott ismerkedett meg a néprajztudománnyal és már húszévesen a hetési, Lendva-vidéki néprajz tárgyköréből publikált. Előbb a helyi sajtóban, majd a muraszombati, csáktornyai, budapesti sajtóban és szakfolyóiratokban.  Minden vágya és igyekezete ellenére nem az áhított szülőföldön kapott állást, hanem a szintén többnemzetiségű Bajára helyezték segédtanárnak. Itt hamarosan megtalálta élete párját és megnősült. Néprajzi kutatásokat végzett a térségben, az ottani délszláv közösségekben is. Tanár lett, majd a tanítóképző főiskola igazgatója. Rengeteget dolgozott és nagy terveket szövögetett – nyugdíjasként majd teljesen a néprajznak szenteli magát. Nevelőtanári megbízatást látott el, sokat mozgott a nép körében így azt megismerve gazdaköröket szervezett, skandináv mintára megalapította az első népfőiskolát. Teljes kibontakozásának és élvonalbeli néprajzkutatói szerepvállalásának 49 éves korában egy téli megfázás miatt szerzett tüdőbaj vetett véget.

A néprajztudomány a mai napig adósa oly szempontból, hogy nem összegezte a munkásságát, személyét nem emelte a neki megérdemelt helyre. Igaz, a hihetetlen mennyiségű kéziratos hagyatéka szétszórtan több város archívumában található meg és legalább 4-5 nyelvet, ill. tájnyelvet kell hozzá ismerni. Halálhírét túlharsogta az első világháború csatazaja, majd feledését a második világháború és az azt követő időszak rémes doktrínái véglegesítették. Olyan személy emlékére nem volt hely, aki büszkén vállalta, hogy két nemzet sarja, magas szintű műveltségre tett szert, nyelveket beszélt, újításokat vezetett be az oktatásba, tankönyveket írt, és nem utolsó sorban még életében sajátos szakmai felfogást képviselt a nemzeti közösségek néprajzi kutatásait illetően. Az utókor mégiscsak elismeri szerepét és fontosságát, hiszen Rédicsen, Zalaegerszegen, Baján emléktáblák, utcanév őrzi emlékét. Ezek sorát bővítve csatlakozik ma szülőfaluja, a térség magyar közössége és a Lendva-vidéki magyarok, két újabb emléktáblával nevének öregbítéséhez.

Bellosics Bálint keresztelésének bizonyítékát a Rédicsen található anyakönyv őrzi, ami azt jelenti, hogy a helyi Szentlélek templomban keresztelték meg. Lendvai Zoltán plébános úr javaslatára és jóvoltából ennek emlékére a mai napon e templom falán került felszentelésre az egyik emléktábla. A másik emléktábla a szülőházán talált befogadásra. Itt szeretném köszönetemet kifejezni a ház tulajdonosainak, hogy ezt a szándékot az első perctől felkarolták és a tábla elhelyezését lehetővé tették. Nem utolsó sorban köszönet illeti Rédics Község Önkormányzatát törekvéseink megvalósításában vállalt szerepéért.

Külön köszöntöm Bellosics Bálint nagy számban megjelent, közelről és távolról érkező unokáinak, dédunokáinak, ükunokáinak, egyszóval leszármazottainak, rokonainak megjelent képviselőit, akik húsvét alkalmával évente összegyűlnek a családi kötelékek erősítése miatt.

A mai nap eseményeinek kapcsán Bajáról, az Eötvös József Főiskoláról olyan kéréssel fordultak hozzánk, hogy olvassuk fel a következő levelet:

A Baján működő Eötvös József Főiskola valamennyi dolgozója, oktatója és hallgatója nevében tiszta szívből gratulálunk a szervezőknek és nagy örömmel vesszük az emléktábla leleplezését. Bellosics Bálint a bajai tanítóképzőbe nyert kinevezést és ott kitűnt széles látókörével, sokoldalú műveltségével. Diákjai mellett tanártársai is szerették és tisztelték, s a fenntartó minisztériumban is értékelték munkáját. Így kapott mindenki megelégedésére igazgatói megbízást a zord háborús években. Az intézmény munkájának szervezése és irányítása, a néprajzi leírásai mellett hazai felkarolója volt a skandináv országokból indult népfőiskolai mozgalomnak. A gazdák téli továbbképzését indította el Bajaszentistvánon, mely az első népfőiskola volt Magyarországon. Az elméleti órák mellett szívesen részt vállalt a gyakorlati foglalkozások megszervezésében is. Tette mindezt a magyaron kívül (a szlovén/vend) anyanyelvén is, melyet a bajai tanítóképzőben – ahogyan ma a horvátot – hivatalosan tanítottak.

Köszöntjük mi is Rédics lakóit a messzire szakadt falutársuk tiszteletére emelt emléktábla avató ünnepségén. Legyenek büszkék a Baján dolgozott szülöttükre aki a tanítóképzés, saját környezetének néprajzi kutatásai mellett a felnőttképzések magyarországi megteremtője, módszereinek és működési kereteinek kidolgozója is volt.«

(Dr. Melicz Zoltán rektor-helyettes  és Prof. Dr. Majdán János főiskolai tanár)

Szeretném elmondani, hogy e jeles személy, Bellosics Bálint Lendvára is visszatér, hiszen a lendvai magyar önkormányzat tervei szerint, karöltve Lendva várossal, még idén köztéri mellszobrot szándékozik felállítani és a közeljövőben az egyik lendvai utca a Bellosics Bálint nevet viseli majd. Ezzel folytatva azon érdemes lendvaiak szobrainak, emléktábláinak sorát, akik sokat tettek a közösségért.

Köszönöm, hogy az eseményt megtisztelték jelenlétükkel, további kellemes ünnepet kívánok Önöknek.

elnök

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket annál a háznál, amelyben 1867. október 10-én Bellosics Bálint etnográfus és pedagógus született.

Fontos emlékeznünk múltunkra, s azokra a személyekre, akiknek a munkája által világunk több lett.

Az emlékezés mellett pedig fontos, hogy nyomokat, jeleket hagyjunk az utókor számára, hogy ezen emberek emléke soha ne merüljön feledésbe.

Ebben az évben Rédicsen az ilyen jelek elhelyezése történik, hiszen két héttel ezelőtt Utassy József Kossuth-díjas költőnk síremlékét avattuk, aki életének utolsó éveit itt, Rédicsen töltötte, most pedig településünk szülötte, a nagyszerű etnográfus és pedagógus, Bellosics Bálint tiszteletére avatunk emléktáblát.

Így a mai naptól Rédicsen három emléktábla hirdeti Bellosics Bálint emlékét.

Az egyik a Művelődési Ház falán található, a másik kettő pedig éppen ma került felavatásra, itt a szülőháznál és a templomunknál.

Emellett az ő emlékét őrzi a Művelődési Házunk, mely 2007-ben felvette Bellosics Bálint nevét, s azóta Bellosics Bálint Kulturális és Közösségi Ház nevet viseli, melyben a ház névadásakor egy mellszobrot is állíttattunk emlékére, s persze fontos megemlítenünk a 2000-ben megjelent Rédics története című könyv Bellosics Bálint életéről és munkásságáról szóló fejezetét is.

Reményeim szerint ezek a felsorolt emlékek, jelek örökre belevésik Bellosics Bálint nevét az itt és a térségünkben élők szívébe, emlékezetébe.

Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni a Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösségnek, hiszen az ő támogatásuk, segítségük nélkül ez a tábla nem készülhetett volna el.

Köszönet illeti az itt élő családot, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy ez az emléktábla elhelyezésre kerülhessen a ház falán.

Szeretném továbbá köszönetemet kifejezni Bellosics Bálint leszármazottainak, hogy eljöttek ma Rédicsre, hogy itt legyenek ezen a szép ünnepen köztünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!